Utazásunk eleje a Tudatos Álmodás világában
Utazásunk elején a Tudatos Álmodás világában, gyakran találkozhatunk azzal az eleinte akár ijesztő ténnyel is, hogy hiába tudjuk pontosan, hogy „Ez csak egy álom.” Sokszor akkor sem akar engedelmeskedni, bármit is próbálunk meg neki mondani. Ez főleg akkor jelentkezik, mikor még az agyunk nem szokott hozzá a tényhez, hogy nincsenek a megszokott fizikai korlátok jelen az álomtérben. Az egyik pár évvel ezelőtti álmom tökéletes példája ennek, amikor egy ijesztő helyzetet – hiába tudtam, hogy álom, hiába próbáltam irányítani -, egyszerűen nem tudtam megállítani.
Persze nem kell megijedni ettől. Ez teljesen normális az első jó néhány tudatos álmunkban, hogy nem pontosan az történik, amit mi szeretnénk. Ez gyakorlással, a tudatosságunk növelésével és idővel szépen, fokozatosan lazul, és egyre jobban tudjuk majd irányítani az álmot.
Lássuk hát, nekem mikor nem akart engedelmeskedni a tudatalattim:
„Az autómban ülök, épp vezetek egy nagyon szűk kis utcában. Balra öntöttvas oszlopok szegélyezték a járdát, a jobb oldalon pedig parkoló autók sorakoztak. Minden teljesen normális volt, mikor is az autóm elkezdett oldalazva csúszni egy parkoló fekete autó felé. Hirtelen teljes pánik lett úrrá rajtam. A fék nem működött az autóm egyre gyorsabban csúszott a parkoló autó felé. Itt felkiáltottam:
„-Ez csak egy Álom!!!! Állj!!!….
De az autóm csak csúszott… Kétségbeesetten tapostam a fékpedált, de hiába.
„-Azonnal állj meg, tudom, hogy ez csak egy álom!!!!”
Kiabáltam, de nem engedelmeskedett, hiába voltam teljesen biztos benne, hogy ez nem lehet valóság. (Az agyam ragaszkodott a megszokott limitációihoz, hogy vezényszóra az autók nem szoktak megállni.) Már épphogy elértem a becsapódást… Amikor másik taktikát alkalmazva megpróbáltam felkelteni magam az álomból. Még mindig teljesen biztos voltam benne, hogy álom.
„- Kelj fel! Hallod, azonnal kelj fel!!!!”
De semmi nem történt. A tudatalattim megpróbálta elvenni a tudatosságom azzal, hogy elbizonytalanít, hogy mégsem álom, de nem sikerült. Tudtam, hogy nem így vezetek éber állapotban…..És hatalmas csattanás! Az autóm nagy sebességgel belecsúszott a parkoló autóba.”
Hihetetlen erős szívdobogás érzéssel felriadtam az álomból (Én a való életben nagyon szeretem és féltem az autóm, így ez hatalmas érzelmi kilengést eredményezett az álomban.), majd realizálva, hogy igazam volt, és csak álom, végül megnyugodtam, és visszafeküdtem, remélve, hogy a következő kaland nyugodtabb és kellemesebb lesz. Így is lett… De ez már egy következő történet. További tartalmakért nézz be a Facebook oldalamra vagy kövess Instagramon, hogy ne maradj le a folytatásról! Ha pedig most kóstolnál bele a tudatos álmok világába, egyéni coaching keretében segítek megtalálni a megfelelő irányt.
