Ma reggel történt velem valami nagyon tanulságos.

Olyasmi, amitől még jobban megértettem, mennyire elképesztően fontos az álomnapló és hogy miért nem szabad soha ignorálni azt az egyetlen apró képet, villanást sem.

Pedig őszinte leszek: ma majdnem elfelejtettem egy teljes tudatos álmot.
Egy olyat, amiben megcsináltam minden valóságtesztet, elértem az álomcélomat, és tényleg lucid voltam. És mégis, amikor felkeltem, semmire nem emlékeztem. Semmire…

Ültem az ágy szélén, ittam a kávémat…
És semmi.
Üres lap.

Aztán hirtelen bevillant egy kép.
Egyetlen másodperces jelenet. Semmi extra, semmi összefüggés. És tudod, mi volt az első gondolatom?

„Áh, ez úgysem fog visszajönni… nem is írom le.”

Aztán ránéztem az álomnaplómra…
Megfogtam a tollat.
És azt mondtam:

„Mindegy. Leírom azt az egy képet. Legfeljebb lesz ma egy sor az egész.”

Elkezdtem írni…
És hirtelen megindult minden.
Mint amikor kihúzod a dugót a kádból, a képek, az érzetek, a jelenetek egyszerűen zúdultak vissza.
A semmiből előjött az egész teljesen tudatos álmom:

• A valóságtesztek, amiket megcsonáltam, még nevettem is rajtuk, hogy milyen fura a kezem…Ez csak egy álom. Kapok levegőt befogott orral, ez csak egy álom. Változott a felirat a srác pulcsiján, ez csak egy álom.
• Az álomcél, amit végigvittem, hogy úgy feküdtem le, hogy egy konkrét személlyel akartam beszélni, behívtam az álmomba és beszéltünk is.
• A környezet, amíg észleltem, hogy ez egy álom, egy zöldségpiacon voltam a barátnőmmel, majd ugrottam a helyszínre a sivatagba. Általában itt, ingerszegény környezetben hívok be alakokat, hogy ne tereljen el az álom vissza non lucidba.
• Az érzések, hogy mennyire örültem, hogy mondtam álmomban a barátnőmnek, hogy nézd 6 ujjam van egy álomban vagyunk.

És közben csak ültem, és azt ismételgettem magamban:

„Úristen… majdnem elfelejtettem ezt az egészet.”

Mit tanultam ebből?

1. Az álomnapló nem akkor fontos, amikor emlékszel…

Hanem pont akkor, amikor NEM.

A legtöbben itt rontják el.
Azt mondják:

– „Én úgysem álmodom.”
– „Nekem nem jut eszembe semmi.”
– „Majd akkor írok, ha lesz mit.”

De az álomnapló pont fordítva működik!!!

Először írsz… és csak AZUTÁN kezd visszajönni minden.

Azzal, hogy leírsz akár egy villanást, azt üzened az agyadnak:

„Ez fontos! Figyelj oda! Kérem vissza!”

És ő visszaadja.

2. Az intuíció sokszor előbb tudja, hogy álmodtál, mint Te.

Éreztem belül egy pici, halk jelzést:

„Ez most több volt egy képnél…”

Ha teljesen figyelmen kívül hagyom, sosem jön elő a lucidom.
Ezért az intuíciódat nagyon is érdemes beépíteni:

• Ha valami motoszkál
• Ha úgy érzed „volt ott valami”
• Ha furán ébredsz
• Ha van egy hangulat, amit nem tudsz hova tenni

ÍRJ!

3. Az emlékezés lavina-szerű, ha van álomnapló.

Egyetlen sorból lehet tíz oldal.

A tudatos álmodás egyik legnagyobb titka:
a részletek láncolatban kapcsolódnak egymáshoz.

Ha felveszel egyetlen pici láncszemet, hozza magával a következőt. És a következőt… És a következőt…

Pontosan így bontottam ki ma reggel egy egész tudatos álmot abból az 1 árva kis képből.

És akkor most jöjjön a lényeg…

Miért írom ezt le neked?

Azért, mert szeretném, ha tudnád:

Ha azt mondod: „Nem emlékszem az álmaimra…”

Akkor pont MOST kell elkezdened az álomnaplót!

Nem akkor, amikor már menni fog, amikor már emlékszel, amikor már lucidokat akarsz.

Hanem ma. Most. Ebben a pillanatban.

A tudatos álmodás első lépcsője nem a valóságteszt. Nem a technika. Nem a meditáció.

Hanem:

• az elhatározás, hogy emlékezni fogsz
• az aktív figyelem
• az első leírt fél mondat

Ez a kapu. A többi azon túl történik.

A végére egy erős tanulság miért is olyan fontos az az álomnapló?

Ha nem írod le azt az egyetlen villanást, soha nem tudod meg, mekkora álmot veszítettél el.

Ma reggel én majdnem elveszítettem egy teljes lucidot. És csak azért kaptam vissza, mert leírtam azt az egy képet.

Te se engedd el a sajátjaidat.
Mert lehet, hogy pont azok vezetnének el a következő áttörésedhez.