A kedvenc technikám működés közben: így csúsztam át Hypnagógiából WILD-ba
03:11 volt. Pontosan a negyedik alvási ciklusom kezdete. Tudtam, hogy ez jó időpont egy WILD-hoz (Wake-Induced Lucid Dream), és mivel ez a kedvenc technikám, már rutinszerűen ment. Ellazultam, hagytam, hogy a testem finoman ráhangolódjon az álomküszöbre.
Ahogy közeledett a hypnagóg állapot, éreztem, hogy a figyelmem el-elernyed. Megjelentek az első zajok, majd a szokásos villanások. Még ébren voltam, de már nem teljesen. És ekkor történt meg az, ami mindig a WILD legizgalmasabb pontja: a tudat átbillent.
A következő pillanatban a Spar előtt álltam és szakadt az eső.
„-Hogy a fenébe kerültem ide, mikor az előbb még az ágyban feküdtem…?”
A jelenet még instabil volt, még nagyon közel állt az ébrenléti hypnagóg állapothoz, de már egyértelműen álomkép volt. Tudtam, hogy ez egy tökéletes WILD-átmenet, ezért gyorsan felkeltem, hogy leírjam, mielőtt bármi elhalványul.
A felismerés azonnal megvolt bennem:
„-Ezt azonnal le kell írnom!”
Mondtam és már nyitottam is a szemem, nyúltam az álomnaplómért. Mintha végig ébren lettem volna, de közben mégsem, mert tökéletesen tiszta volt a kép, az utca, a bolt, az autók, az eső…
Miért szeretem a WILD-ot?
Mert itt lehet legjobban megfigyelni, hogyan csúszik át a tudat az ébrenlétből a REM álomba. Néha vibrálás, testérzetek vagy zuhanás előzi meg, máskor pedig ennyire egyszerű: egy hirtelen képváltás. Mintha valaki kicserélne előttem egy diát.
Itt pontosan ezt éltem át. Nem volt paralízis, nem volt ijesztő árny. Ezek nem is kötelező elemei még a WILD technikának sem.
Kis háttér a WILD-hoz
A WILD lényege, hogy éber tudattal sodródsz át az ébrenlétből a REM álomba. A hypnagóg képek és zajok a „kapuőrök”: ha sikerül észlelni őket anélkül, hogy a figyelem teljesen elkalandozna, akkor át lehet csúszni a tudatos álomba megszakítás nélkül.
