Elmentem a barátnőm, Rami Metamorf kezelésére. Egyszer már voltam Nála, akkor is hihetetlenül sokat adott, de most valami olyan történt, amit soha nem gondoltam volna. Egy több éve húzódó kérdésre kaptam választ… és egy olyan felismerést, ami mindig is ott volt, nekem eddig mégsem jött át.
Gyerekkorom óta voltak menekülős álmaim
Ezekben mindig egy lány segített. Sosem láttam az arcát. Csak a hangját hallottam mindig az álmaimban:
„Jobbra menj… most balra… guggolj le! Várj! Erre…”
Soha nem hallottam a hangját élőben, csak és kizárólag álmomban. Ezért tudtam azonnal megismerni.
Volt egyszer pont emiatt egy tudatos álmom is, amikor ki is mondtam:
„Ezt a hangot csak álmomban szoktam hallani, akkor most álmodom!”
Tudtam, hogy különleges.
Egy már felnőttkori álmom után…
Még 2021-ben a sivatagban egy kőhalom mögül szólt. Tudtam, hogy ő az. Megmentett.
Elhatároztam, hogy megkeresem álmomban. Meg szerettem volna tudni a nevét, és megköszönni neki.
Itt már foglalkoztam tudatos álmodással. Az évek során rengetegszer volt az álomcélom vele beszélni. Inkubáltam is rá álmot. Ugyanoda, a sivatagba.
Soha egyszer sem sikerült behívni a lányt az álmomba.
Ez azért is bosszantott annyira, mert az évek során már bőven tart ott a tudatos álmodásom, hogy bármikor behívok bárkit akár külföldit, sőt másik tudatos álmodót is. Ez soha máskor nem okoz gondot… De a lány sosem jött.
Egészen a metamorf kezelésig…
Ez tulajdonképpen olyan mint egy relaxációs masszázs, de mégsem az. Sokkal-sokkal mélyebbre visz. Számomra ez az állapot eléggé hasonlít ahhoz, amikor WILD indukciós technikát használok, vagy meditációban vagyok. Azzal a különbséggel, hogy itt nem kell annyira odafigyelnem, hogy fenntartsam a tudatosságom, mint a WILD-nál. Ezt maga Rami végezte helyettem a kezelés során.
A kezelés második felénél járhattunk…
És ott volt…
A lány.
Éreztem. Nem láttam, de tudtam, hogy ott van. Hogy Ő az.
És megszólalt.
Meghallottam a hangot. Azt a hangot, amit egész életemben csak álmomban.
Ennyit mondott: „Anima.”
Ebben a pillanatban minden összeállt
Ő Anima.
A női álomkarakter. Az archetípus.
És megértettem mindent…
Egész kiskoromban, fiatal lányként és fiatal felnőttként menekültem a női energiám elől.
Védtem magam. Határozott, erőteljes, intenzív, maszkulin energiájú ember voltam.
Menekültem mindentől, ami nőies, lágy, vagy bármiféle női energiát képviselt. Féltem, hogy meglátják, hogy valójában érzékeny vagyok…
A lány ezért jelent mindig meg a menekülős álmaimban. Segített.
Segíteni próbált megmutatni, hogy ő nem akar ártani, hogy nem baj, ha befogadom a női energiám is.
Hogy nem kell menekülnöm előle.
Nem leszek gyenge attól, ha nőként megélem a női energiám is.
Ezért nem láttam soha az arcát… Mert ő én vagyok.
Mindig is én voltam.
Az álmomban elkülönült, mert nagyon eltávolodtam a nőies oldalamtól a való életben.
Ezért nem tudtam odahívni akarattal.
Sosem akkor jött, amikor akartam, hanem amikor szükségem volt rá.
És ezért nem hallom jó ideje a hangját az álmaimban.
Mert már bennem van.
Ő Anima.
Ő a lány.
Ő én vagyok.
Hálás vagyok
Hálás vagyok neki, és hálás vagyok Raminak ezért a kezelésért.
Mert egyetlen óra alatt évek kérdése nyert értelmet a lelkemben.
[…] A második kezelés élményéről itt olvashattok. […]
Mindenkinek ajánlom! Köszönöm ezt a hihetetlen élményt! Biztosan megyek még 🙂